Ha már a horvát határ mellett jártunk, természetesen átmentünk Horvátországba is, egészen pontosan Koprivnicaba, azaz Kaproncára. Legnagyobb meglepetésünkre egy "magyarica" nevű sütemény volt a legfinomabb, amit kóstoltunk.

A közel 24000 lelkes város sok mindenre hasonlít, de városra nem. Sokkal inkább falusias az összkép, de a városokra jellemző jegyek is feltűnnek, csak minden kisebb. Van sétáló utca butikokkal, van park, fizetős parkolók (másfélét ne is nagyon keressetek), de minden kedvesen pici.

A nagy séta és a friss levegő miatt megéheztünk, így nekiálltunk keresni valami harapnivalót. A képeken is jól látható, hogy nem volt túlzottan nagy a forgalom az utcákon, így nem is reménykedtünk abban, hogy találunk nyitva bármit is. Ehhez képest, a sétáló utcától nem messze megleltük a Slastice Hadun-t, egy sarki, kicsi cukrászdát és pékséget.

Az egész helynek olyan házi jellege volt. Az eladó hölgytől megtudtuk, hogy minden helyben készül, frissen kerülnek a pultba a sütemények (bár a Kroasan-t nem tudtam értelmezni). 

Az egész helyről az jutott eszembe, hogy olyan mint egy kis egyszemélyes cukrászda, ahol a tulaj az eladó is (egyébként nem a tulaj volt az eladó), és úgy rendezte be a vendégteret, ahogy tudta. Törekedett az ízlésességre, de inkább lopta az ötleteket mindenhonnan. Egységesen összevissza volt az egész hely. Az viszont nagyban rontotta az összképet, hogy a süteményeket papírtálcára, a kávét papírpohárban kaptuk. Mindenesetre fura volt.

A sütemények közül "csak" ötfélét tudtunk kipróbálni: egy amerikai sajttortát, egy "horvát" sajttortát, egy toffifee szeletet, egy háromcsokis csigát és a Mađarica (jelentése: magyar nő) szelet. Az amerikai sajttorta kellemesen fanyar volt, a "horvát" verziója édesebb, kissé túrósabb. A Toffifee szelet nem okozott nagy örömet, olyan szimpla volt (rossznak nem mondanám!). A háromcsokis csiga nagyon kellemes volt, egyáltalán nem volt édes; előtérben az étcsokoládé keserűsége volt, amit a fehér- és tejcsoki tompított. Már kijelentettem volna, hogy ez a legfinomabb, amikor megkóstoltam a Mađarica szeletet. Leginkább a hatlaposhoz hasonlítható sütemény. Amitől szinte könnyek szaladtak a szemembe, az az íze volt. Minden falatnál érezni lehetett, hogy csokoládéból és minőségi kakaóból készült. Kesernyés ízvilág jellemezte, amit én különösen kedvelek. Nagyon jól párosult a krémes és erős kávéval. Egy szelet 3,5 kunába került, azaz 150 forintba. Ennyi pénzért ilyen finomat kevés helyen kapni. (A legdrágább az amerikai sajttorta volt 15 kunás, kb 615 forintos árával.)

Aki errefelé jár, mindenféleképpen keresse meg ezt a kedves kis helyet! A kiszolgálás remek volt, sőt, még húsvéti csokitojást is kaptunk ajándékba.