Újabb vendégbloggert köszönthetünk az oldalon, akitől rögtön elnézést is kell kérnem, hogy ennyire későn került ki ez a fantasztikus recept. Kár, hogy én nem kóstolhattam meg, de kárpótolt ez a nagyszerű beszámoló. Ezer hála érte!
Itt van a füge szezon. Idén hihetetlen méretű fügék nőttek hátul a kertben, és szerettem volna valamit kezdeni a csodás fügékkel.
Az elmúlt években tettem kísérletet fügeborra, de az nem volt igazán sikeres.
Készült fügelekvár is (bazsalikomos, egy évvel később fahéjas-szegfűszeges), de még nem érik annyi, amiből lekvárt lehetne rittyenteni. Szóval maradt a süti.
Még ebben az életemben nem csináltam fügés sütit, szóval a mai kor szokásaihoz híven szólítottam legjobb barátomat a Guglit. Mit csinál ilyenkor az ember? Körül néz a neten, és keres valami szimpatikus receptet, amit át lehet alakítani saját ízlés szerint. Én amúgy mindig csak ötleteket gyűjtök, azután az ötleteket emésztgetem, majd kísérletezgetünk. Igen mi: a feleségem és én. Mindig ketten főzünk. Ő a precízség, én pedig a lezserség. Most is így volt, éppen ezért a sütik – majd meglátjátok – kétféleképpen készültek.
Szóval a füge.
Adva van egy teljesen ízetlen, karakter nélküli gyümölcs, ami szerintem csak aszalva jó. Tudom, ebben a pillanatban minden fügeimádó olvasó felháborodva hajította a sarokba a tabletet, vagy a telefont, de ez az én véleményem, és kitartok mellette. A füge, ami itthon terem nem az, mint amit mondjuk Horvátországban lehet kapni. Mint Virág elvtárs mondta volt: ez kicsit kisebb, savanyúbb, de a miénk.
Ennek a fügének társaság kell. Kell, hogy valami adjon neki karaktert.
A magányos lányok nem olyan figyelemfelkeltők, mint azok akik egy pasi mellett ragyognak a boldogságtól. Szóval kell a társaság, hogy a fügénk ragyogjon: édes, savanyú, és valami íz
Furcsán hangzik, de méz kell az édességhez, a citrom leve az édesség ellensúlyozására, és a karakteres ízhez pedig fahéj, és vanília, de lehet szegfűszeg, vagy kardamom is.
Mi most a vanília-fahéj párosítás mellett dönttünk.
Szóval minden fügét kettévágtunk, kikapartuk a közepét, és hozzáadtuk a mézet, citromot, fahéjat, és a vaniliát. Az egészet egy edényben villával összekevertük, és az eredmény valahogy így néz ki:
A töltelékhez alapanyagok:
- 6 db friss füge a hátsó kertből
- 2 kávéskanál méz
- ½ citrom leve
- 1 citrom héja reszelve
- fahéj ízlés szerint
- vanília sűrítmény, szintén ízlés szerint
Mivel az összekevert tölteléket túl hígnak találtuk, így drága feleségem úgy ítélte meg, hogy ezt bizony sűríteni kell, szóval bele ment egy evőkanál keményítő. A keményítőtől sajnos ronda rózsaszín lesz a fügepüré, de sebaj, mert ez sütéskor majd elmúlik.
Direkt nem használtam botmixert, mert imádom a füge apró magjait, imádom, ahogy a fogam alatt roppannak, és pont ettől az élvezettől fosztana meg a botmixer. Szóval elég csak villával összekevergetni a tölteléket.
A második fázis a tészta elkészítése volt.
Thomasbeard barátom szereti az egyszerű recepteket, szóval mi sem méricskélünk. Legyen minden faék egyszerűségű, ahogy egy pasi is meg tudja csinálni. Szóval (majdnem) minden ment egy keverőedénybe a következők szerint:
- 1 bögre liszt (mi tönkölyt használunk, mert ha már eszünk, akkor az legyen egészséges)
- 1/3 bögre kókuszvirág cukor
- ½ bögre zabpehely (Teljes magból)
- egy kevés őrölt vanília
- csipet só (én szinte mindenbe teszek, még az édességekbe is!)
Persze ez így magában nem állna össze, szóval következzenek a titkos összetevők:
- 10 dkg vaj
- 1 db tojás
A szobahőmérsékletű vajat a tojással kikevertük habosra (legalábbis ezt így szokták mondani), majd a fenti összetevőkkel kézzel összegyúrtuk.
Mivel az összetevők aránya nem volt tökéletes, így egy kevés liszt hozzáadásával olyan masszát kaptunk, ami nem ragadt a tálhoz. Mint mondtam, kísérleti süti, szóval az egész procedúra menet közben alakult ki, de olyan jó lett, hogy érdemes volt megörökíteni.
Itt jött a két koncepció. Féltünk, hogy túl tömény lesz a keksz része, ezért az első három kísérleti sütit még sütőpor nélkül készítettük, de a maradék tésztába bizony bele tettünk egy mokkáskanál sütőport is.
A feleségem a hundred-percent-handmade verziót támogatta, ami így nézett ki:
Teljesen kézzel készítve kb 7 cm átmérőjű krátereket formázott. A mélyedésre azért lesz szükség, mert ez egy töltött kísérleti fügés süti, és valahová tenni kell a fügét.
Én személy szerint egy másik úton indultam el. Mivel én vagyok a lazaság, így kivételesen én voltam az, aki valami formát kerestem és…. igen rátaláltam a pogácsa kiszúróra, amivel így formáztam:
Beletuszkoltam kézzel a formába a tésztát, és a közepébe egy mélyedést alakítottam ki. Amint elkészült, a pogácsa kiszúrót egyszerűen le lehetett emelni a kiformázott tésztáról.
A töltés:
Az egyik legegyszerűbb lépés: kanállal éppen annyit kell belekanalazni a sütikbe, amennyi még nem folyik ki.
A jobb felső sarokban lévő három kísérleti süti az, amelyik sütőpormentes. Erre azért érdemes figyelni, mert semmi jelentősége sincs. Éppen olyan jó sütőporral, mint anélkül, de ez csak a végén, a sütés után derült ki.
Sütés:
Mint minden recept esetében 180 fokos, előmelegített sütőben mi kb 25 percen át sütöttük a kísérleti sütiket, de közben figyeltük, nehogy túlégessük. AZ igazat megvallva lehet kicsit alacsonyabb, 170 fokos is a sütő, az sem baj.
Az eredmény:
Mire az írás végére értem, sajnos nem maradt egyetlen darab sem, szóval szeretett munkatársaim megint így jártak. Viszont most először, legalább van nyoma, és leutánozható.
