Amíg a hírekben arról olvashattunk, hogy milyen borzalmas idő volt szerte az országban, addig mi Somogy megye dél-nyugati részén, a horvát határtól nem messze, Csurgón élveztük a kissé szeles, de napsütéses időjárás adta örömöket. Nagyokat sétáltunk és igyekeztünk kikapcsolódni. Nem is gondoltuk, hogy megleljük az álmot, a Csurgói álmot.

Hamarosan itt a Húsvét. A családot meg szerettem volna lepni egy olyan különleges húsvéti levessel, amit a Bátyám gyerekei is szívesen fogyasztanak, de a felnőttek is örömmel eszik. Az volt az alapkoncepcióm, hogy minden olyan íz szerepeljen az ételben, amitől a Húsvét, Húsvét. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy életem egyik legfinomabb levesét alkottam meg. Pedig nem is szeretem a tormát.

Mindjárt itt a Húsvét. Adja magát, hogy készítsünk egy kellemes répatortát. De nem is mi lennénk, ha nem mennénk szembe a trendekkel. Igazságot a paradicsomnak! Készítsünk inkább paradicsomtortát! Ha a menzás paradicsomlevest alaposan megcukrozva ettük anno, akkor biztosan finom süteményként is. Elárulhatom: nagyon finom! (De az sem egy utolsó szempont, ha nem fogy el a paradicsomleves otthon, akkor még lehet belőle süti. :)

Nagyon szeretem a kávét. Ha tehetném, mindenbe belecsempészném. (Erről jut eszembe, hogy valamikor csinálok nektek rántott kapucínert. :) Mivel múlt hétvégén igencsak borongós idő volt, ezért gondoltam, hogy meglepem magam egy lágy és finom süteménnyel, amivel tulajdonképpen semmi dolgom nincs. Kávét mindenhogyan főztem volna.